Az állásinterjú gyakran kihívásokkal teli folyamat, amin sok minden múlhat. Tudjuk például, hogy egy állásinterjúra nem árt alaposan felkészülni, elgyakorolni a legtipikusabb kérdésekre adott válaszunkat, felkészülni a cégből és a pozícióból, amelyre jelentkezünk.

A kiválasztási folyamat során sok minden megtörténhet, és nekünk úgy kell a maximumot nyújtani, hogy nagy nyomás nehezedik ránk, és mindenképpen szeretnénk a cég képviselőit meggyőzni az alkalmasságunkról.

Különösen nehéz helyzetbe kerülhetünk akkor, ha olyan kérdéseket tesznek fel nekünk az állásinterjún, melyeket sértőnek tartunk és nem szívesen válaszolunk meg. Az ilyen interjú kérdések például a nemre, faji hovatartozásra, bőrszínre, nemzetiségre, fogyatékosságra, egészségi állapotra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, családi állapotra, anyaságra (terhességre) vagy apaságra, szexuális irányultságra, életkorra vagy akár társadalmi származásra vonatkozó kérdések.

Ezek az interjú kérdések sérthetik az egyenlő bánásmód követelményét akkor, ha emiatt részesülünk más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban.

Ha egy cég azért nem létesít munkaviszonyt velünk, mert megtagadtuk a válaszadást a fent említett kérdésekre, vagy a válaszunk miatt nem akar bennünket felvenni, az már közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

Mik a vonatkozó jogszabályok?

Ez a cikk elsősorban azért készült, hogy áttekintse a vonatkozó magyar jogszabályokat, és megpróbáljon választ adni arra nem egyszerű kérdésre, hogy mikor van jogunk megtagadni a válaszadást az állásinterjún. Vagy, éppen hogyan tudunk eljárni, hogyha jogszerűtlen kérdésekkel hátrányba kerülünk a kiválasztás során.

Két vonatkozó jogszabályról beszélhetünk, A munka törvénykönyvéről (2012. évi I. törvény, továbbiakban: Mt.) és Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényről (2003. évi CXXV. törvény, továbbiakban: Ebktv.). A legjobb tájékozódási pontot az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 1/2007. TT. sz. állásfoglalása adja.

Jogilag nincs egyszerű dolgunk, ha azt szeretnénk megtudni, melyek azok az állásinterjú kérdések, amelyeket egy munkáltatónak nincs joga feltenni. A jogi környezet vizsgálata ugyanis nehéz, mert a kiválasztás során még nem létesít jogviszonyt a munkáltató és a munkavállaló.

Szerencsére az Ebkvt. 21. paragrafusa meghatározza azokat az eseteket, amikor az egyenlő bánásmód követelményei sérülhetnek, és ezek között szerepelnek „a munkához való hozzájutásban, különösen a nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben” esetei.

Tehát bár konkrét lista nincs arról, hogy mik a nem feltehető kérdések, a jogszabály úgy értelmezhető, hogy a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés a kiválasztás során feltehető kérdések esetében is tilos.

A testület szerint példálózó jelleggel kimondható, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetést eredményezhetnek különösen a magánéletre, párkapcsolatra, családi életre, tervezett gyermekvállalásra, szexuális szokásokra, lakóhelyre, származásra, vallási vagy politikai meggyőződésre, politikai események megítélésére, vagyoni helyzetre, egészségi állapotra vonatkozó kérdések.

A kiválasztás során csak olyan kérdést lehet feltenni, amely a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges.

Az egyenlő bánásmód követelményéből, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvéből egyaránt következik, hogy a kiválasztás során csak olyan kérdést lehet feltenni, amely a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat, és nem sérti a munkavállaló személyiségi jogait.

Bármely munkáltató mentesülhet azonban a felelősség alól, ha az állásinterjú során elhangzott kérdés a munka jellege vagy természete alapján indokolt, és az alkalmazás szempontjából lényeges és jogszerű feltételre vonatkozik.

Ilyen lehet az egészségi állapotra feltett kérdés, vagy a munkarend, a munkaidő-beosztás, a munka jellege miatt a munkavállaló terheltségére vonatkozó kérdés. Ha tehát a munkáltató indokolni tudja, hogy a kérdését miért tette fel, akkor máris nyert ügye van.

Mit tehetünk, ha egyenlő bánásmódot sértő interjú kérdéssel szembesülünk?

A legegyszerűbb a jogszabályi rendelkezésekre hivatkozva megtagadni a válaszadást. Például:

„Úgy érzem a kérdése sérti a személyiségi jogaimat.”

„Nem szívesen válaszolok a kérdésére, mert úgy érzem jogsértő.”

„Félő számomra, hogy kérdése sérti az egyenlő bánásmód elvét, ezért nem szeretnék rá válaszolni.”

Azzal, hogy jogszabályra hivatkozunk, nagy az esélye, hogy meglepjük a cég képviselőjét, és sikeresen elkerülhetjük, hogy hátrányos megkülönböztetésnek essünk áldozatul.

Ha azonban nem tudtuk kikerülni a jogsértő állásinterjú kérdést, és biztosan tudjuk, hogy bizony sérült az egyenlő bánásmódhoz való jogunk, akkor munkaügyi jogvitát kezdeményezhetünk, vagy fordulhatunk az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, kérve őket, hogy folytassanak le eljárást az adott cég ellen.

Szerencsénkre ha az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulunk, akkor a bizonyítás terhe nem a mi vállunkon nyugszik, hanem a cég feladata lesz. A diszkriminatív kérdések feltevése nagyobb társadalmi csoportot érint, nem csak minket, ezért a bíróság nem egyedi kezdeményezésre, hanem a sérelmet elszenvedő csoport érdekében fellépő szerv (pl. ügyész, hatóság, társadalmi és érdekképviseleti szervezet) kezdeményezésére jár el.

Bár soha nem egyszerű jogi útra terelni egy-egy esetet, mégis fontos, hogy ismerjük a jogainkat, és valamit tegyünk is annak védelmében.

Jogsértő kérdésekkel kapcsolatban a további tájékozódáshoz…

Érdemes a http://www.egyenlobanasmod.hu oldalon tájékozódni a lehetőségeinkről, illetve a korábbi esetekről és ügyekről – hiszen ezek jó példát adhatnak nekünk arra, hogy mikor és mit érdemes lépnünk.

Magyarország Alaptörvénye

2002. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 1/2007. TT. sz. állásfoglalása

A cikkben leírtak tájékoztató jellegűek, konkrét ügyekkel kapcsolatban érdemes jogi irodát felkeresni.